Búcsú Búzásbesenyőben

A Szent Kereszt felmagasztalásának napján tartottuk templomunk búcsúünnepét. Ez a búcsú mindig emlékezteti a falu közösségét és a szomszédos falvak lakosságát a múltban szerzetesek által létrehozott és vezetett egyházközségre. Maga a kereszt tükrözi az egyházközség megpróbáltatásait az idôk folyamán. A legnehezebb idôkben hosszabb-rövidebb ideig üldözött papok húzódtak meg falunkban, közöttük dr. Jakab Antal, késôbbi gyulafehérvári püspök is, kinek segítsége és gyümölcsözô munkája folytán az alig száz ülôhelyes templomunk a mai nagy templommá bôvült.
Alig pár hete fôpásztorunk új plébánossal ajándékozott meg minket ifj. Czikó László személyében. Megérkezése elôtt hallottuk, hogy jó a munkadinamizmusa és hatékony a szervezôképessége. A búcsún ennek tanújelét is adta. A rengeteg zarándok – felekezetre való tekintet nélkül – egy része már nem is fért be a templomba, de a hangszórókon keresztül aktívan bekapcsolódott a szentmisébe.

Az áhítat és mély átélés jellemezte az istentiszteletet. A nagyszámú papok élén fôcelebránsként ft. Oláh Dénes fôesperes, egy autóbusznyi gyergyói zarándok a Szent István-plébániáról és a csíkszentsimoni ifjúsági fúvósok Sándor Árpád vezetésével hozzájárultak az ünnepélyességhez. A nagyszámú gyónó és áldozó igazán részesülhetett a búcsús kegyelmekben. A himnuszok fúvóskísérettel egészen betöltötték a templomot és lelkünket még jobban Istenhez emelték. A fôesperes szentbeszédében Krisztus tanító és megváltó szerepének folyamatos munkáját világította meg. Kihangsúlyozta azokat a pillanatokat, amelyekben már elôre utalt Urunk Jézus az ô órájára, kezdve a kánai menyegzôtôl a halála elôtti "Atyám, kezedbe ajánlom lelkem"-ig. A prédikáció biblikus ereje és a feszültségig fokozott paradoxonjai igazán átjárták lelkünket, hisz a kereszt a mi életünk része is.
A szentmise bezárásakor a plébános köszönetét fejezte ki minden közremûködônek, majd a napsütéses idôben kis agapé következett, és egy rövid koncertet adtak a csíkszentsimoniak a fôtéren, a kereszt mellett, melyben a fúvósok mindenféle mûfajban zenéltek mindannyiunk örömére.
Hálát adunk a jó Istennek a felemelô ünnepért és a búcsús kegyelmekért, és kérjük, adjon erôt közremûködni vele és keresztjeinket bátran viselni.
Id. Jakab István nyugdíjas tanító, Búzásbesenyő

forrás: http://www.hhrf.org/nepujsag/13sep/13nu0924t.htm 

Please publish modules in offcanvas position.