T. Táncos Levente dicsőszentmártoni plébános igehirdetése 2014. szeptember 14-én Szent Kereszt Felmagasztalása búcsún Búzásbesenyőben.
Kezdőlap
Tisztelt búzásbesenyőiek!!!
A mai napon úgy gondolom, hogy nemcsak az aradi 13 vértanúról kell megemlékeznünk, hanem ildomos fejet hajtanunk Búzásbesenyő azon férfiai előtt, akik vérüket áldozták Európa harcmezein. Pontosan 100 éve, 1914 július 28-án tört ki az I. világháború, vagy ahogy sokan emlegetik, a „Nagy Háború." Kitört egy háború, melyhez hasonlót a világ még nem látott s nem tapasztalt, mely egyetlen célja nem az összetartás hanem a széthúzás volt, az, hogy ki legyen Európa ura és ki birtokolja a legnagyobb hatalmat. Búzásbesenyő az Osztrák-Magyar Monarchia egy kis, csendes települése volt egy évszázaddal ezelőtt, mindenkinek megvolt a saját kis élete és végezte mindennapi áldozatos munkáját. Mégis egy távoli országban történt események hatással voltak őseink életére, gyökeresen és legtöbbször szomorú végkimenetellel változtatták további sorsukat.
A 2014-ben felszentelt Búzásbesenyői Idősek Otthonában 2014. okt. 1-én, az idősek világnapján tartottuk az első szentmisét. Az otthon még várja az időseket, hisz egyelőre négy személy a bentlakója. A szentmisére több a faluban élő idős ember is eljött. Igazi felemelő ünnep volt, és méltó nyitánya hasonló szentmiséknek. Ezután a szerda esti szentmiséket az intézet foglalkoztató termében tarjuk, ahova szeretettel várjuk a falubeli híveket is.
Dr. Jakab Antal gyulafehérvári teológiai tanárt, vicerektort és titkos ordináriust koholt vádak alapján 1951. augusztus 24-én tartóztatta le és hurcolta el a kommunista államhatalom. A későbbi gyulafehérvári püspök 42 éves korától 55 éves koráig raboskodott Románia megsemmisítő börtöneiben. Az igazságtalan és kíméletlen fogságból 12 év, 7 hónap és 23 nap elteltével, az 1964-es általános amnesztia eredményeképpen, 1964. április 16-án – éppen ötven évvel ezelőtt – szabadult és tért vissza szülőfalujába, Kilyénfalvára. Papi szolgálatát kétévnyi várakozás után folytathatta Búzásbesenyőn, ahol beírta magát a falu történetébe. Emlékét azóta is egyedülálló módon őrzik a búzásbesenyőiek: ők voltak az elsők az egyházmegyében, akik Jakab Antalnak szobrot állítottak, legutóbb pedig a börtönből való szabadulásának ötvenedik évfordulója alkalmából szerveztek nagyszabású emlékünnepséget.
A búzásbesenyői római katolikus egyházközség, a Kerelőszentpáli Polgármesteri Hivatal, a búzásbesenyői Dósa Dániel Általános Iskola és a Jakab Antal Keresztény Kör szervezésében április 27-én, az Irgalmasság vasárnapján (Fehérvasárnap) tartott, egész falut megmozdító ünnepségsorozat szentmisével kezdődött, amelyet Vencser László mutatott be ifj. Czikó László helyi plébánossal és Oláh Dénes marosvásárhelyi főesperessel együtt. Szentbeszédében Vencser László rámutatott: a jeruzsálemi és a búzásbesenyői egyházközség között az a hasonlóság, hogy tagjaik kitartottak és kitartanak ma is az apostolok tanításában, összegyűlnek ma is egy szívvel-lélekkel a templomban és dicsőítik Istent. Jakab Antalra többek között így emlékezett: „Köszönjük meg őt Istennek, és kérjük, járjon közben értünk, hogy Tamás apostollal és ővele együtt mi is felkiáltsunk: Én Uram és én Istenem!"
Dr. Jakab Antal gyulafehérvári teológiai tanárt, vicerektort és titkos ordináriust koholt vádak alapján 1951. augusztus 24-én tartóztatta le és hurcolta el a kommunista államhatalom. A későbbi gyulafehérvári püspök 42 éves korától 55 éves koráig raboskodott Románia megsemmisítő börtöneiben. Az 1964-es általános amnesztia eredményeképpen 12 év, 7 hónap és 23 nap elteltével, 1964. április 16-án szabadult és tért vissza szülőfalujába, Kilyénfalvára. Papi szolgálatát másfél évnyi várakozás után folytathatta Kerelőszentpálon és Búzásbesenyőn, ahol beírta magát falunk történetébe.
Április 27-én, az Isteni irgalmasság vasárnapján a búzásbesenyői katolikus hívek és a falu egész közössége néhai szeretett plébánosuk, később püspökük börtönből való szabadulásának 50. évfordulójára emlékeztek.