Dr. Jakab Antal gyulafehérvári teológiai tanárt, vicerektort és titkos ordináriust koholt vádak alapján 1951. augusztus 24-én tartóztatta le és hurcolta el a kommunista államhatalom. A későbbi gyulafehérvári püspök 42 éves korától 55 éves koráig raboskodott Románia megsemmisítő börtöneiben. Az igazságtalan és kíméletlen fogságból 12 év, 7 hónap és 23 nap elteltével, az 1964-es általános amnesztia eredményeképpen, 1964. április 16-án – éppen ötven évvel ezelőtt – szabadult és tért vissza szülőfalujába, Kilyénfalvára. Papi szolgálatát kétévnyi várakozás után folytathatta Búzásbesenyőn, ahol beírta magát a falu történetébe. Emlékét azóta is egyedülálló módon őrzik a búzásbesenyőiek: ők voltak az elsők az egyházmegyében, akik Jakab Antalnak szobrot állítottak, legutóbb pedig a börtönből való szabadulásának ötvenedik évfordulója alkalmából szerveztek nagyszabású emlékünnepséget.
A búzásbesenyői római katolikus egyházközség, a Kerelőszentpáli Polgármesteri Hivatal, a búzásbesenyői Dósa Dániel Általános Iskola és a Jakab Antal Keresztény Kör szervezésében április 27-én, az Irgalmasság vasárnapján (Fehérvasárnap) tartott, egész falut megmozdító ünnepségsorozat szentmisével kezdődött, amelyet Vencser László mutatott be ifj. Czikó László helyi plébánossal és Oláh Dénes marosvásárhelyi főesperessel együtt. Szentbeszédében Vencser László rámutatott: a jeruzsálemi és a búzásbesenyői egyházközség között az a hasonlóság, hogy tagjaik kitartottak és kitartanak ma is az apostolok tanításában, összegyűlnek ma is egy szívvel-lélekkel a templomban és dicsőítik Istent. Jakab Antalra többek között így emlékezett: „Köszönjük meg őt Istennek, és kérjük, járjon közben értünk, hogy Tamás apostollal és ővele együtt mi is felkiáltsunk: Én Uram és én Istenem!"