Jézus szenvedése, halála és feltámadása a megtisztulás folyamata. Nagy titok, de ha saját életünkben végigjárjuk ezt az utat, akkor a húsvéti misztérium nem lesz elvont, hanem egyre személyesebb. A szenvedés önmagában botrány, értelmetlen. De ha a hit prizmáján keresztül nézzük, akkor a szenvedés értelme az önzés megtörése és a szeretet fejlődése. Értelmet adni, aminek nincs értelme, tulajdonképpen Krisztus keresztjének megértése és életünk középpontjába való helyezése. Felvenni a keresztet és hordozni azt jelenti, hogy amit Isten akar, azt mind meg kell élnünk, mind át kell mennünk a szenvedés tisztító folyamatán, amely megszabadít az önzéstől, amely megakadályoz abban, hogy szeressünk, vagyis Istenhez tartozzunk. Ezért tehát nem lázadni, nem a büntetésről beszélni, nem menekülni, nem kizárni vagy eltussolni kell mindazt, ami tisztít, hanem bármily nagy is a szenvedés, ezzel együtt hinni kell a szeretetben. Nem kívánni vagy vágyakozni kell a szenvedésre, mert ez beteges, káros. Inkább akarnunk kell megtisztulni és ez szenvedés nélkül nem megy. Istennek egészen a lelkünk mélyéig kell hatolnia és ezt csak úgy lehet, ha kiüresedünk. A szenvedés mindig egy elszakadás saját magunktól, elszakadás mindentől, amihez ragaszkodunk, beteges énünk felülírásának lehetősége. A bűn világában nem tudjuk feladatainkat, kötelességünket úgy teljesíteni, hogy ne kerüljünk szembe a halállal. Ez a halál nemcsak azt jelenti, hogy kileheljük lelkünket, hanem azt is, hogy meghalunk mindennek, amihez ragaszkodunk.
Balla Imre marosvásárhelyi segédlelkész nagyböjti lelkigyakorlata Búzásbesenyőben, 2018. március 8-10.
Ami a miénk, azért meg kell dolgozni, szellemi, lelki, anyagi erőket kell befektetni s az elért eredményeknek közösen örülni. Ezt tapasztalom a búzásbesenyői római katolikus egyházközség életében, és ennek állít emléket e könyv, felölve a 120 éve momentumait a templomépítéstől, a plébánia önállósodásán keresztül, a templom bővítéséig. Az egyházközség történetét is felöleli, melyben igen nagy szerepe volt dr. Jakab Antal püspök úrnak, és hiteles képet nyújt napjainkig. Ez a könyv visszanéz, hogy előre mutasson, emel, hogy mélyítsen, lelkesít, hogy lüktessen. Emléket állít a püspökről, az itt szolgáló lelkipásztorokról, az egyháztanácsok tagjairól és mindazokról, akik lelkesedése és munkája folytán ma ez a közösség élheti életét.