Ifj. Czikó László Csíkszentsimonban született 1976. július 6-án. Nemcsak azért részesült mélyen vallásos neveltetésben és járt rendszeresen templomba, mert az édesapja kántor volt, hanem mert a hitéhez ragaszkodó, azt minden körülmények között gyakorló katolikus székelység gyermeke. Középiskolai tanulmányait 1990–1994-ig a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Líceumban (korábbi kántoriskolában) végezte, majd rögtön az érettségi megszerzése után felvételét kérte a teológiára. Szakdolgozatát Márton Áron püspök bérmaútjairól írta. Jakubinyi György érsek 2001. június 24-én szentelte pappá Gyulafehérváron. Papi jelmondata: „Evezz a mélyre!” (Lk 5,4). A papságra való elhívásról egy interjúban így nyilatkozott: „Kerestem a helyem a világban, osztán egy nap rájöttem, hogy Valaki keres engem. Nehezen, de beadtam a derekamat.”
Szolgálatát segédlelkészként Brassó belvárosi plébániáján kezdte. Itt egy éven át végezte az iskolai hitoktatást, lelki beszélgetéseket folytatott, ifjúsági és más csoportokat vezetett. 2002-ben Marosvásárhelyre került a Szent Kozma és Damján Plébániára, ahol az említett tevékenységek mellett öt éven keresztül az ökumenikus Kántor-Tanítóképző Főiskolán is oktatott.
2007-ben jelentkezett a jezsuita rendbe, a noviciátust Olaszországban, Genovában töltötte. Szociális érzékenysége már itt is megmutatkozott: ez idő alatt hajléktalanokkal foglalkozott. 2009 márciusában egyházmegyés papként visszakerült Marosvásárhelyre, majd Gyergyószentmiklósra vezette a Gondviselés: 2009 augusztusától az új Szent István Plébánián látta el a segédlelkészi és hitoktatói teendőket, e mellett a Gépgyártó Szakközépiskola diákjainak volt a hittanára. Röviddel Gyergyószentmiklósra érkezése után, 2010-ben tanulmányokat kezdett a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem posztgraduális képzésén és 2012-ben mentálhigiénés segítő szakember oklevelet szerzett. Ezt követően, 2012–2014 között a kolozsvári Babes–Bolyai Egyetem szociális tanácsadás szakának volt a hallgatója, aminek befejeztével tanácsadó a szociális szolgáltatások területén mesteri diplomáját is átvehette.
Ifj. Czikó László atya mindig is szívesen foglalkozott a fiatalok nevelésével. Azt mondja, szereti a kereső embereket, azokat, akik előítélet mentesek, akiket még nem rontott meg végérvényesen a világ. Szerinte az emberi tulajdonságokat nemcsak örökölni lehet, hanem azokat formálni, az életminőséget tudatosan javítani kell. Már Brassóban is lelkes ifjúsági csoportja volt, és ugyancsak aktív fiatalokkal dolgozott Marosvásárhelyen a Cserealján is. Laci atyát akkoriban a Maros-Küküllői kerület ifjúsági lelkészének is kinevezték. Molnár Miklós Csaba segédjével évente tartottak ifjúsági találkozókat a kerületben. Első alkalommal Marosvásárhelyen találkoztak, majd látva, hogy vidékről sok fiatal nem tud bejönni a városba, a következő évektől ők mentek el hozzájuk: tartottak találkozót Nagyernyében, Búzásbesenyőben, Nyárádszeredában és másutt.
A másik nagy terület, ami érdeklődésének középpontjában áll, a krízishelyzetek kezelése. Gyakran publikál e témában tanulmányokat (pl. A lélek töredelme. Hogyan mélyül el a hit útján a krízisben lévő ember?, Studia Theologica Transsylvaniensia, 15/2/2012), tart előadásokat ilyen tartalmú konferenciákon (pl. Krízisprevenció a katolikus segédlelkészek életében, különös tekintettel az áthelyezésre, III. Gyergyói Mentálhigiénés Napok konferencia, 2012. május 4., Gyergyószentmiklós). A plébános szerint a krízis fogalma az 1970-es évek óta terjedt el, és a mai embernek azért nehéz szembenéznie ezekkel a helyzetekkel, mert nincsenek rítusok, amelyek segíthetnének neki ezek kezelésében. Egy család például válsághelyzetként élheti meg azt, amikor a gyermek más városba vagy más országba megy egyetemre, azaz kiköltözik a családi fészekből. Erre az esetre nincs egy rítus, amely megkönnyítené a leválást. Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ Czikó atya, aki az Erdélyi Magyar Mentálhigiénés Társaságnak is tagja.
Az ifjúságot és az egészséges lelki életet érintő kérdésekhez avatottan, értő módon nyúló, csoportvezetésben, zarándokutak szervezésében nagy tapasztalatot szerzett, az egyházi sajtóban rendszeresen publikáló, orgonán játszó, sokrétűen képzett, felkészült lelkész életében 2013. augusztus 1-je komoly változást hozott: e naptól főpásztora kinevezte a Maros megyei Búzásbesenyő egyházközségének plébánosává. Azóta a plébániaközösség élete felélénkült: a templomban 2013 decemberében új orgona csendült fel, 2014 áprilisában felavatták a felújított és Jakab Antalról elnevezett hittantermet; jelen vannak a 2014 őszén megnyitott idősotthon életében; elkészült az egyházközség honlapja; 2017 júniusában megalakult a helyi Nőszövetség és a Kolping Család; rendszeresek az adventi kórustalálkozók, ökumenikus istentiszteletek, bibliahetek. Az egyházközség kiváló munkakapcsolatot ápol a Simon István polgármester vezette kerelőszentpáli önkormányzattal, a Kedei Pál Előd igazgató irányította Dósa Dániel Általános Iskolával, a Szakács Zoltán karnagy vezette Gaudete ökumenikus vegyes kórussal és minden más helyi szervezettel. Idén a templomszentelés 120., a plébánialapítás 50. és a templomkorszerűsítés 30. évfordulójára ifj. Czikó László atya Katolikus egyházközség és hitélet Búzásbesenyőben – Tanulmányok, dokumentumok a 120, 50 és 30 éves évfordulók alkalmából címmel ünnepi kötetet szerkesztett, amelyet szeptember 14-én a búcsús szentmise után mutattak be.
„Nem a pap dudál elől, s az Egyház füstöl hátul, hanem a mai Egyház olyan templom, amely közös, amelyben egyek vagyunk, s amelyben mindenkinek szerepe van” – vallja Czikó atya. Személyisége teljes mértékben visszatükrözi azt, amit az életről tanít: „Az élet dinamizmus, előrehalad, nem lehet lefogni, csak elfogadni, örülni és hálás lenni azért, amit elénk ad.”
Varga Gabriella
Keresztény Élet, 2017. október 1.