Jézus szenvedése, halála és feltámadása a megtisztulás folyamata. Nagy titok, de ha saját életünkben végigjárjuk ezt az utat, akkor a húsvéti misztérium nem lesz elvont, hanem egyre személyesebb. A szenvedés önmagában botrány, értelmetlen. De ha a hit prizmáján keresztül nézzük, akkor a szenvedés értelme az önzés megtörése és a szeretet fejlődése. Értelmet adni, aminek nincs értelme, tulajdonképpen Krisztus keresztjének megértése és életünk középpontjába való helyezése. Felvenni a keresztet és hordozni azt jelenti, hogy amit Isten akar, azt mind meg kell élnünk, mind át kell mennünk a szenvedés tisztító folyamatán, amely megszabadít az önzéstől, amely megakadályoz abban, hogy szeressünk, vagyis Istenhez tartozzunk. Ezért tehát nem lázadni, nem a büntetésről beszélni, nem menekülni, nem kizárni vagy eltussolni kell mindazt, ami tisztít, hanem bármily nagy is a szenvedés, ezzel együtt hinni kell a szeretetben. Nem kívánni vagy vágyakozni kell a szenvedésre, mert ez beteges, káros. Inkább akarnunk kell megtisztulni és ez szenvedés nélkül nem megy. Istennek egészen a lelkünk mélyéig kell hatolnia és ezt csak úgy lehet, ha kiüresedünk. A szenvedés mindig egy elszakadás saját magunktól, elszakadás mindentől, amihez ragaszkodunk, beteges énünk felülírásának lehetősége. A bűn világában nem tudjuk feladatainkat, kötelességünket úgy teljesíteni, hogy ne kerüljünk szembe a halállal. Ez a halál nemcsak azt jelenti, hogy kileheljük lelkünket, hanem azt is, hogy meghalunk mindennek, amihez ragaszkodunk.
Milyen szenvedés van az életünkben? Mitől akar megtisztítani? Mi kell „elégjen” a fájdalom, a szenvedés tűzében? Ha ezeket a kérdéseket engedjük elmélyülni magunkban, akkor Jézus szenvedését igazi átéléssel tudjuk látni. A kereszt úgy lesz a mi győzelmi jelünk is, hogy saját átmenetünk a lelkünket oly erősen megragadó önzés és szeretetlenség meg kell feszüljön. Ki kell szenvedni mindez magunkból. Meg kell halnunk önmagunk számára és fel kell támadnunk Isten számára, a Szeretet számára.
„A Húsvét egyáltalán nem népünnepély. Óvakodjunk attól, nehogy feltámasszuk Krisztust képzeletünk paradicsomában és nehogy mítosszá alakítsuk a feltámadást. Ne alakítsuk valami magasztalóvá. A Krisztusba vetett hit azt jelenti, hisszük, van egy dinamikus elve az átalakulásnak, vagyis a felszabadításnak. Mert nem vagyok szabad, mivel bűnös vagyok, úgy tudok szabaddá válni, ha átalakulok. Ezt jelenti a Feltámadás, szabaddá válás, átjutás a szeretet szabadságára, ez a szabadságra jutás gyökeres átalakuláshoz vezet.” Francois Varillon
A feltámadás azt jelenti, hogy a szeretet erősebb a halálnál. Hagyjuk, hogy a feltámadt Szeretet megtörje önzésünket, haljon meg minden ragaszkodásunk, és jussunk el a szeretet szabadságára.
Mindenkinek kegyelemteljes húsvéti ünnepeket kívánok, szeretettel Czikó László
Megjelent a Kézfogás (A kerelőszentpáli, búzásbesenyői és magyardellői RMDSZ időszakos kiadványa) VII. évf. 1. szám - 2018. március -, 8. oldalán