Dr. Jakab Antal gyulafehérvári teológiai tanárt, vicerektort és titkos ordináriust koholt vádak alapján 1951. augusztus 24-én tartóztatta le és hurcolta el a kommunista államhatalom. A későbbi gyulafehérvári püspök 42 éves korától 55 éves koráig raboskodott Románia megsemmisítő börtöneiben. Az 1964-es általános amnesztia eredményeképpen 12 év, 7 hónap és 23 nap elteltével, 1964. április 16-án szabadult és tért vissza szülőfalujába, Kilyénfalvára. Papi szolgálatát másfél évnyi várakozás után folytathatta Kerelőszentpálon és Búzásbesenyőn, ahol beírta magát falunk történetébe.
Április 27-én, az Isteni irgalmasság vasárnapján a búzásbesenyői katolikus hívek és a falu egész közössége néhai szeretett plébánosuk, később püspökük börtönből való szabadulásának 50. évfordulójára emlékeztek.
Az ünnepi eseményt megtisztelte jelenlétével az ünnepi szentmise főcelebránsa és szónóka, dr. Vencser László az Ausztriai Idegennyelvű Pasztoráció országos igazgatója és a Linzi Egyházmegye Idegennyelvű Pasztoráció vezetője, a JAKK (Jakab Antal Keresztény Kör) alapító tagja, Oláh Dénes főesperes Marosvásárhelyről, aki meglepetésvendégként elhozta magával Szilágyi Mátyást, Magyarország moldovai nagykövetét, Varga Gabriella újságíró, dr. Jakab Antal püspök unokahúga, a JAKK alapító tagja, Máthé Pál, falunk szülőtte, sokáig Jakab Antal pöspök közeli munkatársa. Jelen volt a püspök szülőfalujának nyolctagú küldöttsége: Jakab László (Jakab püspök unokaöccse) és felesége, Anna, Jakab Antal (Jakab püspök unokaöccse) és felesége, Erzsébet, Kolumbán Csilla és férje, Csaba, Marthy Barna és felesége, Elza Kilyénfalváról, a JAKK nagyon aktív tagjai.
Az ünnepi szentmise szónoka, Vencser László szentírási részek segítségével vont igen hatásos párhuzamot az első keresztény közösségek megalakulása és Jakab Antal búzásbesenyői tevékenysége között.
A szentmise után Kedei Pál Előd iskolaigazgató, megyei tanácsos köszöntötte az egybegyűlteket, köszöntőjében kihangsúlyozva, hogy Búzásbesenyő mai külső arculata és belső lelkülete egészen más lenne, ha a Gondviselés nem küldte volna a faluba a hatvanas években dr. Jakab Antalt, akinek életútján keresztül megérthetjük, hogy életünkben a szenvedésnek, a rossznak is van értelme és származhat abból jó dolog is. Hiszen bármennyi rosszat és szenvedést hozott a kommunista rendszer népünknek és egyházunknak Erdélyben, Isten mindezt javunkra is tudta fordítani, vértanúkat, szenteket, egyházukért és népükért a végsőkig kiálló hősöket és példaképeket adva nekünk, köztük Erdély nyolcvanadik püspökét, Búzásbesenyő első plébánosát, néhai dr. Jakab Antalt.
Jakab Antal börtönéveinek és a hatóságok személye elleni fellépésének köszönhetjük, hogy közénk került és rövid köztünk való tartózkodásának nagyon sokat köszönhet a búzásbesenyői római katolikus egyházközség. Ha nincs kommunizmus és a vele járó egyházellenes politika, mely börtönbe jutatta többek között Jakab Antalt, ha nincs a hatósági tiltás szabadulása után, hogy visszatérjen Gyulafehérvárra, talán sosem került volna személyes kapcsolatba Búzásbesenyővel és annak hívő népével. És talán akkor a mai napig nem lenne önálló búzásbesenyői egyházközség, és nem lenne egy kibővített, korszerű temploma a falu katolikusinak.
Ifj. Czikó László plébános a vendégek és hívek köszöntése után elmondta, hogy személyes kapcsolata a püspökkel nem volt, a teológiai szakdolgozatát készítve olvasott róla egy újságcikket Fodor Sándor tollából. Ebben az írásában hasonlította a püspököt többek között Márton Áronhoz és Mindszenty Józsefhez, és arra kereste a választ, hogy ha Jakab Antal püspök is 13 évet volt börtönben, ha ő is nagyon keményen megszenvedte a kommunista elnyomást, akkor miért nem kapott hasonlóképpen kitüntetést fölöttes egyházi szervektől? A kérdésre nem volt válasz, de válasz számára minden ilyen alkalom. Mondhatnánk posthumus kitüntetésnek is. „Olyan élő bennetek az ő egyénisége, szavai, annyira ismeritek plébánialétrehozó munkáját, olyan sokan dolgoztatok és örültetek vele, hogy minden ilyen emlékezés megmozgatja lelketeket, feleleveníti az élményeket." – jegyezte meg.
Szilágyi Mátyás nagykövet örömét fejezte ki, hogy eljuthatott Búzásbesenyőbe és részt vehetett Erdély egyik legnagyobb püspökéről szóló megemlékezésen. Köszöntőjében kiemelte, hogy mennyire fontos nemzetünknek emlékezni nagyjaira, és életpéldájukból erőt meríteni a jelen kihívásaira.
Simon István polgármester ünnepi beszédében kiemelte, hogy Jakab Antal egyénisége, közösségformáló jelenléte a mai napig érezhető a faluban, hisz rövid besenyői jenléte évtizedekre meghatározta a falu és a katolikus közösség életét, arculatát. Épp ezért nem szabad megfeledkeznünk olyan nagyjainkról, mint Jakab Antal, akinek emlékét a polgármester szerint ezután is híven fogják ápolni a búzásbesenyőiek és a helyi önkormányzat.
Varga Gabriella újságíró, a nagy püspök unokahúga, sokszor a hívekben könnyeket előcsalogató előadásában felvázolta annak a mintegy másfél évnek a történetét, mely a börtönből való szabadulás és Jakab Antal Búzásbesenyőbe való megérkezése között telt el.
Máté Pál évekig volt személyes munkatársa Jakab Antal püspöknek, búzásbesenyőiként pedig elkötelezett kutatója Jakab Antal és Búzásbesenyő kapcsolatának. Előadásában szemelvényeket közölt a több mint negyven oldalas eddig összegyűjtött anyagból.
A műsor folyamán fellépett a községi Gaudete kórus Szakács Zoltán karnagy vezényletével, színvonalas előadást tartott a Dósa Dániel Iskola gyerekkara Kakasi Ilona tanítónő vezetésével, Németh Andrea és Simon Róbert pedig alkalomhoz illő szavalatokkal gazdagította a műsort.
Az ünnepi műsor a Jakab Antal szobornál való koszorúzással folytatódott, ahol a megemlékezés és tisztelet koszorúit helyezte el a helyi katolikus egyházközség, a búzásbesenyői RMDSZ illetve a kilyénfalvi küldöttség.
Záró momentumként pedig a Jakab Antal terem és állandó fotókiállítás megnyitása, és Oláh Dénes főesperes általi megáldása következett, újabb emléket állítva Búzásbesenyőben a falu első plébánosának, a későbbi erdélyi püspöknek.