„Szeressétek egymást, szeressétek egymást! Próbáljátok szeretni egymást! Mennyire csodálatos volna, ha plébániáink fel tudnák mutatni, milyennek kell lennie az emberi társadalomnak. Vagyis: emberek, akik korábban ismeretlenek voltak, különbözőek szokásaikban, neveltetésükben, származásukban, korban, foglalkozásban, miután találkoztak az Egyház közösségével a plébánia karjai között, kezet nyújtanak egymásnak, egymás barátaivá lesznek, megbocsájtják a sértéseket, nem beszélnek semmi rosszat egy másik emberről, és ha beteg valaki, keresik módját, hogy mellette legyenek és kísérjék útján, és ha gyermek, hogy nevelésben részesüljön, és ha munkanélküli, közösen keresnek megoldásokat. Egyszóval: azért élnek és dolgoznak, hogy mindenki érezhesse, íme, Krisztus mennyire szeret minket". (VI. Pál pápa)
Családok is csatlakozhatnak a plébánia évéhez
"Hogy lesz egy plébániának családias arca? Ha tevékenyek a családok a plébánián, családokkal és családként tudunk jelen lenni benne, akkor ez a nagyobb család evangélium, öröm, az élet helye, távlat és remény. A kis és a nagycsalád olyan viszonyítási pont lesz, olyan elérhető és szemmel látható, konkrét szeretet, amely felszabadítja az emberi energiákat. A család és a plébánia kapcsolatáról szólni annyi, mint óvni az életet. A családért tenni és a plébániánkért tenni valamit nem más, mint szolgálni Istent, a nemzet, egy falu, egy település, város és az emberiség jövőjét" (Szentgyörgyi Barnabás).
