A búzásbesenyői Kolping Család szervezésében: Egyháztörténelem, pápák, kereszténység cím alatt Gombos Zoltán Csaba előadással egybekötött vallásos tárgyú bélyegkiállítása lesz megtekinthető szerdán, május 9-én, délután 18 órától a búzásbesenyői Rátoni János Művelődési Házban.
Kezdőlap
A búzásbesenyői nőszövetség három tagja és a plébános részt vettek az Erdélyi Római Katolikus Nőszövetségek Egyesületének tavaszi lelkigyakorlatos napjain.
Részletek a linkek alatt: https://romkat.ro/2018/04/18/az-erdelyi-noszovetsegek-lelkigyakorlata-zajlik-kolozsvaron/
és itt http://szabadsag.ro/-/katolikus-noszovetsegek-talalkozoja-kolozsvaron
Jézus szenvedése, halála és feltámadása a megtisztulás folyamata. Nagy titok, de ha saját életünkben végigjárjuk ezt az utat, akkor a húsvéti misztérium nem lesz elvont, hanem egyre személyesebb. A szenvedés önmagában botrány, értelmetlen. De ha a hit prizmáján keresztül nézzük, akkor a szenvedés értelme az önzés megtörése és a szeretet fejlődése. Értelmet adni, aminek nincs értelme, tulajdonképpen Krisztus keresztjének megértése és életünk középpontjába való helyezése. Felvenni a keresztet és hordozni azt jelenti, hogy amit Isten akar, azt mind meg kell élnünk, mind át kell mennünk a szenvedés tisztító folyamatán, amely megszabadít az önzéstől, amely megakadályoz abban, hogy szeressünk, vagyis Istenhez tartozzunk. Ezért tehát nem lázadni, nem a büntetésről beszélni, nem menekülni, nem kizárni vagy eltussolni kell mindazt, ami tisztít, hanem bármily nagy is a szenvedés, ezzel együtt hinni kell a szeretetben. Nem kívánni vagy vágyakozni kell a szenvedésre, mert ez beteges, káros. Inkább akarnunk kell megtisztulni és ez szenvedés nélkül nem megy. Istennek egészen a lelkünk mélyéig kell hatolnia és ezt csak úgy lehet, ha kiüresedünk. A szenvedés mindig egy elszakadás saját magunktól, elszakadás mindentől, amihez ragaszkodunk, beteges énünk felülírásának lehetősége. A bűn világában nem tudjuk feladatainkat, kötelességünket úgy teljesíteni, hogy ne kerüljünk szembe a halállal. Ez a halál nemcsak azt jelenti, hogy kileheljük lelkünket, hanem azt is, hogy meghalunk mindennek, amihez ragaszkodunk.
Ami a miénk, azért meg kell dolgozni, szellemi, lelki, anyagi erőket kell befektetni s az elért eredményeknek közösen örülni. Ezt tapasztalom a búzásbesenyői római katolikus egyházközség életében, és ennek állít emléket e könyv, felölve a 120 éve momentumait a templomépítéstől, a plébánia önállósodásán keresztül, a templom bővítéséig. Az egyházközség történetét is felöleli, melyben igen nagy szerepe volt dr. Jakab Antal püspök úrnak, és hiteles képet nyújt napjainkig. Ez a könyv visszanéz, hogy előre mutasson, emel, hogy mélyítsen, lelkesít, hogy lüktessen. Emléket állít a püspökről, az itt szolgáló lelkipásztorokról, az egyháztanácsok tagjairól és mindazokról, akik lelkesedése és munkája folytán ma ez a közösség élheti életét.
A könyv megvásárolható a Búzásbesenyői Római Katolikus Plébánia Hivatalban, ára 25 ron.
A Jakab Antal Keresztény Kör idén nyolcadik alkalommal adta át az évente legtöbb három papi és világi személynek vagy közösségnek adományozható Jakab Antal-emlékdíjat. A Kolozsi Tibor szobrászművész bronzplakett-alkotását, díszoklevelet és ötszáz euró ajándékot magában foglaló elismerést a Jakab Antal hivatalos búzásbesenyői kinevezésének (1966. október 8.) 51. évfordulójához kapcsolódóan, október 8-án vette át az idén hármas jubileumot: templomszentelésének 120., plébánialapításának 50., templombővítésének pedig 30. évfordulóját ünneplő búzásbesenyői római katolikus egyházközség.
Magyarok Nagyasszonya ünnepén, október 8-án, vasárnap a Vencser László és ifj. Czikó László által, tíz ministránsgyermek segítő közreműködésével bemutatott szentmise után a búzásbesenyői templomban fontos eseménynek lehettek tanúi a jelen lévő hívek: a plébániaközösség, s annak nevében ifj. Czikó László plébános átvette az idei Jakab Antal-díjat.